kép: pinterest.com
A központok a gerincoszlop mentén helyezkednek el, melyek egész
rendszerét a hasi oldalon alulról felfelé irányuló energiaáramlás, míg a
hátoldalon felülről lefelé irányuló energia járja át. A három „földi” alsó központ
táplálja az ösztönöket, az érzelmi és az érzéki életet, a testiséget, a vágyat
és az anyagi erőket, mellyel a lét- és fajfenntartást teszik lehetővé. Az
átlagembernél ez a három csakra a legaktívabb. A személy lélekmagja többek
között asztrális minőségű sugarakat is bocsát ki magából az asztrálsík
csakráinak töltésére. Ennek vételére azoknak nyitottnak kell lenniük. Ez az ún.
beavatás által történik meg, olyan személy által, akinek már élő ez a
kapcsolata. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2012. március: „Beavatás” c.
cikket!)
A beavatások segítségével a szellemi fejlődés hosszú erőfeszítése
folyamán az ember az egója feladásával tisztává teszi személyiségét és az
isteni akarat szolgálatába állítja azt. Az alsó központok ösztönsíkú aktivitása
mérséklődik, energiájuk önműködően a felsőbb szintek felé emelkedik, azokat
felébresztve. A felsőbb csakrák – megkapva az alsó három központ átminősített
energiáit – aktiválódnak, és energiáikat a fej, a szintézis pontja felé
áramoltatják.
Jó esetben az alsó három központ életfeltételeit a három felső központ
határozza meg: amit a fejben kigondolunk, azt a szív megvizsgálja, a lélegzet
fenntartja, majd az energia megnyilvánul a torok „berendezésén” át a teremtő
szóval. A torokközpontot a második központból érkező energia aktiválja. Ez
akkor történik meg, amikor a szexuális tevékenység átértékelődik, a fizikai
szintről szellemire vált, ezzel szublimálódik (finomodik). A torokcsakra
energiájának a fúziója a szexcsakrából érkező energiával indítja el mentális szinten
a teremtő aktivitást. Ekkor a fizikai alkotókészség átalakul művészi és
mentális kreativitássá, mivel a torokközpont a teremtő szó specifikus
szerveként fókuszálja a teremtő intelligenciát.
Fontos szem előtt tartani, hogy a szoláris plexus az átalakítója,
elosztója, megtisztítója az alsóbb energiáknak. Az érzelmi tudatosság fejlődése
során a szívcentrumba átáramló energia átalakul olyan szeretetté és
tudatossággá, amely a közösséget élteti. Ezáltal a személyes én vágya átalakul
szellemi szeretetté, adássá.
A szívközpont összefoglalja a kapott energiákat, hozzáadja a saját
energiáját, és azokat az ezek befogadására alkalmas felsőbb központok felé
irányítja.
A gyökércsakrából a gerinccsatornán keresztül a fejbe áramló anyagi erő
átalakul szellemi energiává. Ennek megnyilvánulása az, hogy 1–5. központból a
harmadik szem központba átrendeződve a korábban a rendezettséget nélkülöző élet
átalakul egy integrált, szerves személyes életté. A szemöldökök közötti
központ, a 3. szem akkor éri el a tökéletes tevékenységet, amikor az egyén
fejlett személyiséggel kezd rendelkezni, vagyis a fizikai, érzelmi és mentális
képességei összerendeződnek és kiteljesednek.
A koronacsakra a meditáción, a szakrális szolgálaton és szentségre való
törekvésen keresztül ébred fel. A gerinc alján összegyűlt energiát a
megvilágosodott akarat felemeli kundalini energiaként, minden akadályt
elégetve. Ennek következtében az összes központ és az egész test feltöltődik
életerővel. A lélekmag sugárzó fénye összeolvadva az asztrális test fényével
felébreszti a sötétségből a test minden atomjában megbúvó fényt, és akkor
sugárzó szépségű tiszta fényruhába öltözik a lény. A koronacsakra lesz az
isteni akarat kapcsolódási pontjává, közvetítőjévé, a szívcsakra a szellemi
szeretet eszköze, míg az egyetemes bölcsesség a torokcsakrán keresztül
fejeződik ki.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése