Idővel az
ember megérti, mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz
egy lelket..
És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel…
és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy…
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret…
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel…
és megtanulod az utakat a mára és a mostra építeni, mert a holnap nem
garantálja a terveidet…
a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele úton…
és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és
elszenesíthet…
Fogjál hát
neki ültetni a saját kertedet és diszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy
mástól várod hogy virágot hozzon…..
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg
értékes vagy…
és az ember csak tanul és tanul…
és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt
ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba…
Idővel
megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal és nem
akar megváltoztatni…
de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem
akarod látni…
Idővel
megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként
körülvesznek a nem igazak…
Idővel
megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit
meg akartál sérteni…
megtanulod, hogy mindenki mondhatja “sajnálom”, de megbocsájtani csak a nagy
lelkek tudnak…
megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínűleg soha többet nem lesz
úgy, mint régen…
Megtanulod,
hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd a
régi…
Megtanulod,
hogy semmi sem ismételhető…
Megtanulod,
hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan
visszakapod…
megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a
reméltté…
és megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap…
és
megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig
hiányozni fognak azok, akik már nincsenek…
Idővel
megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy
kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél
lenni… egy sír fölött haszontalan…
Megtanulod
ezt mind, de csak idővel…
Jorge Luis
Borges - Idő múltán
web: http://gyogyitolelkek.blogspot.com/
web: https://tothistvanspiritualiskepei.webnode.hu/
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/297030614060567/
Elérhetőség: testszellemlelek@gmail.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése