Milyen érzés lenne,
ha hirtelen azt vennéd észre, hogy a saját testedet kívülállóként szemléled, és
egy távoli, külső pontról tekintesz le a világra? És mit gondolnál, ha
egyszerre két helyen volnál, és két feladatnak tennél eleget? Netán átélted már
ezt az élményt?
A testen kívüli
élmények nagyon eltérő körülmények között történnek. Jelentős tényezőnek
elsősorban a stresszt, vagy a hirtelen fellépő, sokként megélt eseményeket
tartják.
Sok ember ugyanis azt
mesélte, hogy egy balesetet, vagy súlyos betegséget követő műtét során élte át
a testből kilépés érzését. Persze előfordult már olyan is, akit normál napi
teendői – például vásárlás, főzés – közepette, vagy netán álmában ért ez a
hihetetlen élmény.
Milyen érzés lehet?
Az élményt átélők
elmondása szerint ezt az érzést általában nem lehet megkülönböztetni a normál
fizikai állapottól. Mindössze abban tér el, hogy az embernek sokkal jobb a
közérzete, mintha „lebegne”.
Asztráltest –
asztrális utazás
Az „asztrál”
kifejezés a fizikai testben lakó másik test megjelölése. Ez az eredeti
(hús-vér) változatnak tökéletes mása, csak jóval finomabb az anyaga, olyan,
mintha áttetsző lenne, és egyfajta fényt sugároz.
Bármikor képes
kilépni a fizikai testből, és bármerre képes közlekedni. Bármerre – a szó
szoros értelmében. Mert akár kemény, szilárd anyagokon – például sziklafalon –
is könnyedén áthatol.
Az asztráltest az ún.
asztráldimenzióban létezik, ami magában foglalja a mi világunkat, és azt is,
ami azon túl van.
Asztráltest az ókorban
Az ókori indiai
írások nyolc siddhi-ről (természet feletti erőről) mesélnek, amelyeket
meditáció révén lehet megszerezni. A hatodik siddhi „az égben repül”,
valószínűleg ez utalás az asztrális dimenzióra. Néhány kultúrában vallási
hiedelem, hogy a sámán képes kilépni a testéből, és a holtak lelkét a törzs ősi
földjére kíséri.
Különféle rajzokból
az derül ki, hogy az ókori egyiptomiak szerint az asztrális dimenzióba 10 kapun
és hét ajtón át lehetséges a belépés. Ők a lelket a gravitációtól abszolút nem
függő madár képében ábrázolták, ami az egyén halála után a fizikai test felett
lebeg.
Elterjedt hiedelmek
Az a nézet, miszerint
hiba felébreszteni az alvajárót, arra a hiedelemre vezethető vissza, hogy ha
mégis felkeltenénk, akkor a lelke nem tud visszatérni a testébe.
Azon kevesek egyike,
akik asztrálisan is tudtak utazni, Páduai Szent Antal volt, akit a római
katolikus egyház is elismert. Szent Antal (1195-1231) portugál ferencesrendi
szerzetes volt. Ő a szegények védőszentje, hozzá imádkoznak azok, akik elveszítettek
valamit hátha segítségével visszakaphatják tulajdonukat.
Szent Antalról az a
fáma járja, hogy 1126-ban, egy nap, amikor a Limoges-i templomban prédikált,
egyszer csak eszébe jutott, hogy ugyanabban az időpontban a város másik végén
lévő templomban kellene felolvasást tartania.
Szent Antal ilyenkor
megállította a szertartást, és csendesen térdepelt néhány percig. Ez alatt a
másik templomban tartózkodó szerzetesek látták, hogy hirtelen megjelenik
közöttük, megtartja a felolvasást és épp olyan gyorsan, ahogy jött, el is
tűnik. Szent Antal tehát visszatért a térdeplő testéhez, és anélkül, hogy
magyarázatot adott volna gyülekezetének, folytatta a ceremóniát.
Hiszi, nem hiszi
A jelenség
természetesen jelentős fejtörést okoz mind a filozófusoknak, mind a
pszichológusoknak. Számos szkeptikus azon az állásponton van, hogy a jelenséget
egyszerű hallucinációnak, vagy érzékcsalódásnak kell felfogni, és egyáltalán
nem kell foglalkozni vele.
Azok az emberek
viszont, akik egyszer már átélték ezt az élményt, váltig állítják, hogy az
események valósak, és valóban megtörténtek. Ha eszméletlenek is lettek volna az
élmény átélésekor, később részletesen el tudták mesélni, hogy mi történt
körülöttük. És azok, akik akkor valóban a fizikai teste körül voltak,
megerősítették az elmondottakat.
Eloszlatott félelmek
A testből való
kilépésről érdekes elméletet dolgozott ki Carl Sagan, igazgató. Szerinte a
kvázi-halál élményt mindannyian átéltük már, csak elfelejtettük:
„Minden ember átélte
már azt az élményt, mintha utazó lenne, aki visszatér a halál földjéről. A
repülés, és a sötétségből a fénybe való kijutás érzését, egy olyan élményt,
amelyben a ragyogásban és dicsőségben fürdő hőst halványan lehet csak látni.
Csak egyetlen olyan közös élmény van, ami megfelel ennek a leírásnak. Éspedig a
születés.”
Lehet, hogy halálos
veszélyben, vagy hatalmas szellemi stressz alatt képesek vagyunk előhívni a
születésnek ezen emlékeit, és újra elhagyni a sötétséget, és a fény és a
szabadság felé emelkedni? A választ nem tudhatjuk, hiszen mint ahogy sok másra,
erre sincs konkrét bizonyíték. Mindenesetre érdemes néha elgondolkodni rajta…
forrás: Bars Timi
További
elérhetőségek és weboldalak a linkre kattintva megtalálhatóak:
Facebook
közösség gyógyító festményekkel kapcsolatban: https://www.facebook.com/tothistvanspiritualiskepei/
Instagram: toth.istvan.painter
Tóth
István
Megjegyzések
Megjegyzés küldése