kép forrása: https://avilagtitkai.com/
Mit üzen a szinkronicitás az életünkben?
A „szinkronicitás”
szó az események látszólag véletlenszerű, ám meghökkentő találkozását jelöli,
amikor döbbenten állsz, és azt mormolod, hogy nem, ez már nem lehet véletlen,
és alig hiszed el, hogy ilyen egybeesések egyáltalán lehetségesek. C. G. Jung pszichológus
szerinte a szinkronicitás oka az emberi tudatban gyökerezik, mivel az az egész
univerzummal kapcsolatban áll, és így a lelki fejlődés egy bizonyos
pillanatában – leggyakrabban egy fordulópontnál – a kollektív tudattalan mintái
a fizikai világban jelentőségteljes egybeesés formájában nyilvánulnak meg.
Ezeket az üzeneteket aztán vagy megértjük, vagy nem, de mindenképpen
megragadják a figyelmünket, és egy-egy pillanatra így az egész részének
érezhetjük magunkat.
Ezer és ezer módja van annak, hogy felfigyeljünk a
különös összefüggésekre, amelyek körülvesznek bennünket.
Például Melanie Jade Rummel a blogján arról ír, hogy amikor
a későbbi férjét még nem ismerte, csak messziről kinézte magának, az énekkarban
egy kedves, új hölgy mellé került, aki hozzá hasonlóan bordó nadrágot
és kék pulcsit viselt. Elnevették magukat, hogy milyen jól egymáshoz öltöztek,
aztán az asszony bemutatkozott: Melanie Jade Rummelnek hívták. Ebből a
fiatal Melanie Jade azonnal rájött, hogy csakis a neki tetsző férfi
édesanyja lehet, akinek a nevét a házasság után ő maga is végül felvette.
Ezután mindketten elővették a kottafüzetet, hogy hozzálássanak az aznapi
munkához, és döbbenten vették észre, hogy a könyvjelző mindkettejüknél
ugyanannál a zeneműnél akadt meg, amelyet ugyan egyikük sem ismert,
de mint kiderült, a szerelemről szólt.
Később ez a nóta szólt Melanie és férje esküvőjén is, amit
javarészt az idősebb Melanie, az anyós szervezett.
Szinte bármi üzenhet
nekünk
Dúdolsz magadban egy dalt, aztán bekapcsolod a rádiót, hogy
meghallgasd a híreket, és döbbenetedre épp az a dal következik,
amelyet énekelgettél.
Odafigyelsz egy kicsit a szövegre, és hirtelen megérted,
hogy épp egy aktuális problémádra ad választ, egy korábban feltett
kérdésedre reagál játékos formában, és szinte borsózik a hátad.
Rögtön tudod, mit kell tenned, nincsenek többé
kétségeid.
Számok, betűk
Nem ritka persze az sem, hogy a számok és a betűk üzennek:
például egy rendszámtábla, vagy az állandóan ismétlődő jelek az órán, a
legtöbbször a 11:11. Velem például megesett, hogy évekkel ezelőtt munkát
kerestem, és épp azon hezitáltam, hogy érdemes-e vajon elmennem a
világ végére, egy állásinterjúra, ami miatt lemaradnék egy másik fontos
megmérettetésről, vagy inkább hagyjam a csudába az egészet. Őrlődtem egy
darabig, aztán félretettem a kérdést, és szépen sorjában kezdtek érkezni
a válaszok: egy órán belül három „NEM” betűkombinációval ellátott
rendszámú gépjármű is elhaladt mellettem az autópályán, a rádióban pedig egész
nap csupa olyan refrénű dalok futottak, amelyekben a nem szó ismétlődött.
Végül nem mentem el a beszélgetésre, a másik helyen
azonban megfeleltem. Három hónappal később egy volt osztálytársammal
futottam össze a buszon, akit évek óta nem láttam, és kiderült, hogy ő járt a
kérdéses cégnél korábban, és máig nem fizették ki a több hónapos munkáját. A
buszról leszállva vettem egy újságot, amelyben – csodák csodájára –
szerepelt egy hír a cég csúfos bukásáról, és a több száz ember
agóniájáról, akik kifizetetlenül maradtak.
Mi a jelenség oka?
Az okok természetesen a szellemi látásmód alaptételeivel
magyarázhatóak, amelyek a legegyszerűbben a következőképpen foglalhatóak össze.
Nincs véletlen: ahogy Einstein mondta, Isten nem
kártyajátékos, és a véletlen mindig az isteni akarat “álruhában”, legfeljebb
nem mindig látjuk át az ok-okozati összefüggések árnyalt hálózatát.
A Bibliában is szerepel: egy hajad szála nem marad számolatlanul.
Minden egy, és minden mindennel összefügg: egy csepp az
óceánból hordozza mindazt az információt, ami az óceánban rejlik. Tehát
nem csak része az egésznek, de analóg is azzal. Egyszerre vagy teremtő és teremtett.
Egyes vélemények szerint a szinkronicitás során az isteni én üzen az
anyagba zárt tudatnak.
Az egész részei állandó kommunikációban vannak
egymással: Amit a tudomány ősrobbanásnak mond, azt a spiritualitás úgy
határozza meg, hogy a Teremtő részekre osztotta önmagát. Természetes, hogy az
egész, az egy részei szünet nélkül kommunikálnak egymással, ha értjük a
nyelvet, ha nem.
Mikor észleljük a
szinkronicitást?
Mindig akkor, amikor az energiák szabadon
áramlanak, és ezért egyfajta összhangba kerülünk a létezéssel:
magyarán akkor, amikor jó úton járunk. Jung jól mondja, életünk fordulópontjai
során a szinkronicitások felerősödnek: voltaképpen így üzen az univerzum,
hogy a számunkra legáldásosabb pályán haladunk, még ha akadnak is nehézségek.
Ha tudatosan élünk, és igyekszünk minél inkább
elsajátítani a szimbólumok nyelvét, egyre többször vesszük észre azokat a
finom, rejtett összefüggéseket is, amelyek korábban elkerülték a
figyelmünket. Ez egyfajta megerősítés és iránymutatás is egyben, emellett
pedig rengeteg erőt ad a kihívások során, hogy tudjuk: figyelnek
ránk, nem vagyunk egyedül…
Cikk Forrása: http://www.men.hu/mit-uzen-szinkronicitas-elet/
További
elérhetőségek és weboldalak a linkre kattintva megtalálhatóak:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése